Töviskorona

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Évekkel ezelőtt a húsvéti ünnepek táján történt, hogy kinn jártam a homokbánya tó körül és egy sűrű akácoshoz érve nehezen haladtam tovább. Akadályozott a sok hullott gally, melynek nagy része szúrós tövissel volt tele. Alig bírtam nagyobb sérülések nélkül elhárítani az akadályokat, eltávolítani az útban lévő, szinte megfoghatatlan, tüskékkel, száradt tövissel tele ágakat. Az aznap esti összejövetelen, pedig egy testvértől egy olyan verset hallgattunk meg, melynek húsvéti mondanivalója a fentiekhez hasonló veszélyes ágakból font töviskoronáról és viselőjéről szólt.

Ezek a momentumok indítottak néhány gondolatra, melyet most megosztok.

Mi is ez a szúrós, kellemetlen alkalmatosság, amit a katonák heccből, kegyetlenségből használtak Jézus Krisztus kivégzésekor? Miért emeli ki az evangélium ezt a momentumot és mit tanít viselőjéről? Miért kellet Krisztusnak elszenvedni még ezeket a fájdalmakat és megaláztatásokat is. Nem volt elég a húsvéti kereszt gyötrelme?

Caravaggio: Töviskorona1602/1604 vagy 1607

Aztán a vers hallgatása során rájöttem: ez az eszköz jelképezi számtalan kisebb nagyobb bűnünket. Ahogy ez a behatárolhatatlan formájú „korona” mindenhol nyom, szúr, vág és okoz vérző sebeket, úgy sebez a bűn is minket és éktelenkedik rajtunk. Ahogy akkor Krisztus megjelent a „királyi díszében” koronától vérző fejjel, bíbor köntösben mely korbácstól feltépett hátát takarta, nevetséges nádbuzogánnyal, mellyel uralkodói hatalmát gúnyolták ki. Maga volt az EMBER.

Ilyenek vagyunk önmagunkban. Királynak hirdetjük magunkat a magunkra aggatott díszekkel, jelképes tárgyakkal. Hamis dicsőséggel próbáljuk ellensúlyozni azt a nyomorult állapotot, amibe évek évtizedek alatt felhalmozott bűneink jutattak minket. Büszkén, királyságunk délceg tudatában emeljük magasra töviskoronás, vértől csorgó fejünket, egyenesítjük felszaggatott, de bíborba burkolt hátunkat.

Micsoda impozáns külső és végtelenül szánalmas helyzet. Ehhez jön még maga a már meglevő ítélet szerint, halálra ítélt állapot.

Pilátus ezt végtelenül tisztán látta, mert azzal a Krisztussal nézett farkasszemet, aki egyedül hitelesen viselte ezt az állapotot. Ezért kiáltott fel, harcedzett hadúr létére teljes megdöbbenéssel: ECCE HOMO.

Íme, az ember, teljes valójában. Úr, király, de halálra ítélt. Minden kellékét viseli királyságának, de ezek torzak, kicsavartak, mutatják ennek a büszke királyságnak szánalmas, összetört voltát.

Krisztus testileg és lelkileg is magára vette milliárdok bűnterhét, képviselt mindenkit, aki áldozatával élni akart és akar a mai napig. Nem csoda, hogy ennek a végtelen bűn tehernek a hordozása olyan szélsőséges fizikai fájdalommal és összetöretéssel járt. Krisztus egyetlen momentumba sűrítve jeleníti meg a bűnös ember nyomorúságos állapotát, Isten vállalását az emberért és megváltó munkájának kivitelezését is.

A húsvét valóságának, szakralitásának és szimbolikájának is szerves része a töviskorona. Nélküle nem lenne teljes Jézus földi királyságának dicstelen kelléktára. Nem látnánk olyan nyilvánvalóan bűneink következményét és fájdalmát. Viselnie kellett, mert vállalta azt a szenvedést, amit a bűn hozott a világba.

Istenként szenvedett és emberként halt meg értünk, helyettünk. De győzött és Isten feltámasztotta a sírból azért, hogy az ember a maga kreálta királyság helyett, a húsvéti bárány áldozata árán kaphasson mennyei dicsőséget és polgárságot az új Jeruzsálemben egy új ég alatt, egy új földön (Jel 21:1-2). És itt már Krisztus uralkodik valódi dicsőségben fején már arany korona: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona (Jel 14:14) és minden más hatalom felett áll: Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura (Jel 19:16).

Ez húsvét következménye a világra nézve.

-arpgr- 2019. április

Please publish modules in offcanvas position.

Az oldal HTTP-sütit használ a jobb működés érdekében. Adatkezelésünkről ezen a linken részletesen tájékozódhat.