Az elsőszülöttség ajándéka

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
 

1Móz 27-33 vs. Jelenések 1:5

Elsőszülöttség újratöltve

Ritkán gondolkodunk el a hétköznapi életben az elsőszülöttség fogalmán s talán avíttnak is érezhetnénk ezt a témát. Kevés az ehhez kapcsolódó témafelvetés a társadalomkutatók, szociológusok, pszichológusok és bármely kapcsolódó nyugati tudományos műhelyek berkeiben.

Valóban meghaladott lenne ez a valaha oly nagy jelentőségű státus, amely családok, klánok, rasszok végső soron teljes társadalmak és társadalmi berendezkedések alapját jelentette, kezdve a szakmák, életpályák, vagyonok, birtokok továbböröklésétől egészen a hatalmat képviselő közjogi méltóságokig. Azt kell leszögeznem azonban, hogy legyen bármilyen – az megelőző modellektől látszólag merőben eltérő jelenlegi társadalmi közgondolkodás, a tömegkultúra minden különbséget elfedni akaró paravánja mögött mégis felsejlenek hasonlóan sutba dobottnak hitt értékek. Az emberi alaptermészet nem változik s azt gondolom, hogy az értékeket, stabilitást vágyó mai ember is visszanyúlhat ezen értékeket képviselő eszmékhez. Ilyen eszme az elsőszülöttség eszméje is.

Ezt az eszmét most nem történetiség, társadalmi szerep szerint kívánom most előtérbe helyezni pusztán a Szentírásban előforduló néhány vonatkozásra hívnám fel a figyelmet.

Minden elsőszülött az Úré

A Biblia a legelső szerveződő közel-keleti  társadalmaktól (Nimród birodalma) említi az elsőszülötteket (1Móz 10:15). Az elsőszülöttségi jog nagyon korán kialakul a társadalmakban. Tudjuk például, hogy az elsőszülött kétszer annyit örököl az anyagi javakból, mint a többi örökös.

 A Szentírásból azonban ennél sokkal kiterjedtebb képet kaphatunk az örökség mibenlétéről. Az elsőszülött öröksége nem pusztán anyagi természetű, sokkal inkább generációs szellemi és metafizikai örökség a lényege.  Az első szülött viszi tovább a (tág értelemben vett) család szellemi és anyagi javait. Rábízatik minden, ami a továbbadás, továbbélés, fennmaradás felelősége és terhe. Bírja az előző generációkban felgyűlt áldást, ami az anyagi és szellemi javak összességét jelenti. A szellemi javakba beletartozik a vallási örökség továbbadása is. Nem véletlen, hogy a héber népcsoport néppé alakulásának egyik fontos mozzanata volt Isten azon kijelentése, miszerint minden elsőszülöttek neki kell szentelni (2Móz 13:2). Ezt megelőzően az egyiptomi kivonuláskor Isten úgy hivatkozik népére a fáraó előtt, mint saját elsőszülöttjére. Vagyis ez a nép az ő örököse. Bírja azokat a javakat és ismereteket, amelyek szükségesek az egy Isten ismeretének, szellemi hagyatékának továbbadására.

Az elveszített érték

Egyiptom

Mindezt ellentételezve pedig ott van Egyiptom, amely elszenvedi a 10. csapásban legszörnyűbbet, elsőszülött gyermekeinek elvesztését. Ezzel az eseménnyel kifejeződik az a jogfosztott állapot is, amelyet annak a végletekig démonizált, az isteni elvekkel tökéletesen szembenálló társadalom hívott magára az Istennel való dacolásban és szembenállásban.

Ézsau

Az elsőszülöttség elveszthető tehát (Zsid 12,14-16) és erre ott van a legkorábbi példa már a zsidó nép eredet történetében is. Ézsau és Jákob története ebből a szempontból számtalan tanulságot szolgáltat a ma emberének, hívőnek és nem hívőnek egyaránt. Ézsau, bár minden jog megillette volna az elsőszülöttségi

Brugghen Hendrick: Ézsau eladja elsőszülöttségétBrugghen Hendrick: Ézsau eladja elsőszülöttségét

örökségből, egyszerűen nem kellett neki. Nevéhez méltóan nyers, durva ember volt aki nem sokat vesződött az élet finomabb síkjaival. Csak a mának élt,  a pillanatnyi problémák, veszélyek, feladatok leküzdése érdekelte. Az azonnal elérhető jólét, étel, pihenés vonalán amolyan „együnk igyunk, holnap úgyis meghalunk” (I. Korintus levél:15:32) filozófiát vallott. „Halni járok, mire való nekem az elsőszülöttség”. Így lehet megvetni ezt a jogot, felül

Jákob harca az angyallalBorsos Miklós: Jákob harca az angyallal

etességgel, az élet kihívásainak a hajszolásával, amikor az ember nem lát ki az élet sodrásából és bele is fárad ezekbe. És nem törődik az örökséggel a fáradság miatt sem. Fáradt gondolkodni, fáradt dönteni, a helyzetét értékelni. Csak az fontos, hogy egyen egy kicsit és lepihenjen. Ennyi elég, hogy egész további vérvonalának sorsa eldőljön. Természet szerint lehetett volna elsőszülött az isteni örökségben, de eljátszotta azt. Megtérésre lett volna szüksége, hogy másképp gondolkodjon az életről, a saját szerepéről, az előtte levő életútról, de erre nem volt hajlandó. Döntésének súlya már néhány év múlva, valószínűleg már érettebben tudatosult benne, hiszen apja áldásosztásánál már vádolja testvérét, hogy az kicsalta elsőszülöttségi jogát. A Zsidókhoz írt levél pedig még mélyebb összetöretésre utal, mert mélyen megbánta magatartását és kereste módját a változtatásra, de ez már végleges állapot volt. (Zsid 12:17) Ez a magatartás a legtávolabb visz Istentől: „Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” (Róm 9:13)

Hogy van ez? Hiszen Jákób sem volt különb etikai érzékkel megáldva, mint a testvére. Az elsőszülöttséget csellel vette el. A neve is Csalót jelent. Kihasználta bátyja életmódjából adódó fáradságát, nem törődöm természetét és így csalta el az örökséget. Később az atyai áldást még körmönfontabb csalással vette el színészkedéssel atyját is becsapva. Mi volt tehát a különbség közöttük. Miért hagyta Isten jóvá ezt a csalást? Miért „szerette” Isten Jákobot és miért „gyűlölte” Ézsaut. Személyválogató tehát az Isten? Szeszélyes szimpátia alapján dönt életek felett? Nem. Jákob ugyanis képes volt megtérni. Képes volt csaló mivoltát hátrahagyni a Jabbok révénél, amikor az Istennel küzdve mindent feladott. Letette a fegyvert Istennel szemben. Utána pedig nem törődve a veszélyekkel, szembe nézett a múltjával, megalázta magát Ézsau előtt és rendezte vele testvéri viszonyát. Ezt a magatartást szereti az Isten. Amikor a hitnek életformáló ereje van.

A megnyert érték

Így viszik aztán tovább Jákob leszármazottai az isteni elsőszülöttséget egészen a Krisztusig. Őrá nézve teremtetett ez az egész rendszer, Ő az alanya és megtestesítője a Szentírás tanúsága szerint mindannak, amit Istentől örökölhetünk, ha megtartjuk elsőszülöttségünket.

Krisztusra nézve az elsőszülöttségi elv az egész Szentíráson átvonul. Az Ószövetségben megemlített példákon keresztül, minden pozitív vonatkozás egyben mintája is a krisztusi elsőszülöttségnek. Az Újszövetség pedig már tudatosan használja és kiteljesíti az elsőség, első zsenge , elsőszülött stb. fogalmát üdvtörténeti szempontból. Lássunk erre példákat:

Ábrahám áldása (1 Móz 49) szerint Rúben az elsőszülött „ erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban” EZ az elsőszülöttség lényege. Mégsem Rúben kapja, mert „állhatatlan”. Méltatlanná vált erre a nagy felelőségre. Helyette Júdáé az elsőszülöttségi áldás, övé a hatalom. És ez kiteljesedik egészen a messiási leszármazásig. Ez a szakasz konkrét messiási prófécia, megmondja a messiás konkrét származását és hatalmának – mely az elsőszülöttségi jog folytán a földi törvényeknek is megfelel –legitimitását. a legszebben fejezi ki az ige ezt a jövendölést a 10. versben:

„Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljő a Siló – és a népek neki engednek.”

Szövetségkötés és elköteleződés

(2Móz 13:2,11-16; 22:29-30)

Isten minden esetben az elsőszülöttséget adja kiválasztottjainak, akik ezt kifejezett módon el kell fogadják. Így kötött szövetséget a választott néppel és az újszövetségi néppel is. Mindkét esetben a kiválasztás megerősítése egyénenként is megtörténik nem csak a nép nevében a vezetők vagy más tömeges módon. Az ószövetségben a fenti törvényi előírással minden elsőszülöttet fel kellett ajánlatni. Az újszövetségben az újjászületés „aktusával” a hívő önmaga válik elsőszülötté, magát ajánlja fel egészen elégő áldozatként. Ezzel a kifejeződéssel Isten népének minden tagja a „bőrén érzi” a kiválasztottság hatalmas áldását és hatalmas felelősségét is.

Utóbbi égő áldozatban benne van az elsőszülött helyettesítő áldozata. Az egészen elégő áldozat jelképe az Istennek teljes odaszánást jelenti. Az egészen elégőből nem marad vissza semmi. Mindenestül feláldoztatott. Ennek speciális formája a helyettesítő áldozat. Ezzel a formával Isten gyakran él. Ezzel fejeződött ki a teljes odaszánás olyan módon, hogy az áldozat továbbra is megmaradt, hogy betölthesse elsőszülöttségi szerepét. A példák triviálisak. Az ószövetségi előkép szerint Ábrahám elsőszülött fiát kellene feláldozza, de helyette Isten egy kost jelöl ki valós áldozatul. Ez példája az Isten Báránya helyettesítő áldozatának a kereszten. Talán kevéssé ismert, hogy az ószövetségi törvény előírása szerint a család elsőszülöttjét is meg kellett váltani egy áldozatul ajánlott állattal kinek kinek anyagi lehetőségéhez mérten. (2Móz 13:2)

Ennek a törvénynek engedelmeskedik Mária is, amikor Jézust bemutatni viszik Jeruzsálembe születése után(Lk 2:22-24). Ekkor történnek az első utalások arra, hogy ő nem egy egyszerű bemutatandó elsőszülött, hanem az Isten Elsőszülöttje – ld. Simeon és Anna bizonyságtétele. Az Újszövetség eszmei magyarázatának alapja ezután is következetesen a Krisztus mindenek felett való elsősége, az elsőszülöttsége folytán. Ld. Róm 8:29, Kol 1:18 Zsid 1:6, Jel 1:5. Ezek a versek azt hivatottak bizonyítani, hogy Krisztus mindenben első, mert első a feltámadásban, a halál feletti győzelemben. Így első az új életben, ő az első új ember az új ég és új föld örököse és első polgára. (2Pét 3:13, Jel 21:1)

Elsőszülöttség, helyettesítő áldozat, szövetségkötés hármasa tehát szorosan összefügg és mindig személyre szóló, egyéni. A helyettesítő áldozat nélkül, nincs szövetségkötés, és nincs elsőszülöttség. Azt fejezi ki ez az összefüggés, hogy akié, aki elfogadja ezt a helyettesítő áldozatot – Krisztusban – az Isten számára a legközelebb álló, szeretett gyermek és elkötelezett szövetséges egyszerre, akinek joga és kötelezettsége Istent képviselni, népének, családjának tagja, aki bírja az elsőszülöttek áldását. (Zsid 12:23)

Krisztusban tehát én is lehetek elsőszülött, örököse és szövetségese az Isten népének. Egyszerűen élnem kell a lehetőséggel melyet Isten az Ő Elsőszülöttjében mindannyiunk számára elérhetővé tett.

-arpgr-

2018. 10. 18.

Please publish modules in offcanvas position.

Az oldal HTTP-sütit használ a jobb működés érdekében. Adatkezelésünkről ezen a linken részletesen tájékozódhat.