A befalazott Biblia

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Mint egy száz éve,amikor a Szent -Gotthárd alagutat nem építették meg, az Olaszországból Svájcba és vissza utazóknak gyalog kellett átmenniük a hágón és ez sok időbe telt.

Az emberek gyakran csoportosan utaztak. Egyszer egy csapat kőműves utazott Lugano környékéről belső - Svájc felé, mert ott jobb volt a kereset. Volt köztük egy fiatal ember,akit Antoniónak hívtak. Ez utazás közben szóba elegyedett egy idősebb hölggyel, aki az Úr Jézusról beszélt. Antonió azonban hallani sem akart róla és azt mondta : "Van Máriánk és vannak papjaink. Ez nekünk elég." A hölgy Antóniónak ajándékozott egy szép, bőrbe kötött Bibliát. Elfogadta, de nem olvasott belőle. Mikor Gladusba, a munkahelyére érkezett, egy nagy ház építésénél kellett dolgoznia. Ott vidáman belement társai durva tréfáiba és velük káromkodott. Mikor az egyik falat vakolták, látott egy nyílást, amelyet még be kellett falazni. Hirtelen eszébe jutott a Biblia, amely úti zsákjában volt, és azt mondta társainak: "Fiúk,van egy remek ötletem. Nézzétek, van egy Bibliám, azt befalazom ebbe a nyílásba." A Biblia éppen belefért ,csak a kötése sérült meg. "No, még egy kis maltert ide" - mondta Antonió- " és majd meglátom, ki az ördög veszi elő még egyszer!" 1861 május 10-én nagy tűzvész ütött ki Glarusban, 490 ház teljesen leégett.Az egész város rettenetes romhalmaz volt; újra fel kellett építeni. Egy Johannes nevű észak- olaszországi kőművest bíztak meg azzal, hogy egy házat, amely még új volt, de részben leomlott, megvizsgáljon. Kopogtatta kalapácsával az egyik épen maradt falat és hirtelen kiesett belőle egy törött malterdarab. Legnagyobb csodálkozására talált mögötte egy könyvet,mely a falba volt illesztve. Kihúzta: íme, egy Biblia! Hogy került ez ide? Különös, hiszen neki is volt egyszer Bibliája, de azt elvették tőle. "No ezúttal nem veszik el," gondolta. Szabadidejében szorgalmasan kezdte olvasni. Először nem értette, csak az evangéliumokat és a zsoltárokat. Belőlük tanult imádkozni. Akik azonban őszintén vágyakoznak, azoknak segítségére jön Isten. Így azután nem sokára megértette, hogy bűnös, de azt is,hogy Isten szereti és hogy csak az Úr Jézusban való hit által nyerheti el bűnei bocsánatát. Mikor ősszel ismét visszatért hazájába, családja körébe, mindenütt elbeszélte szabadulásának örömhírét. Szabad idejében Bibliával teli táskával járta a környék falvait és terjesztette az evangéliumot. Így jutott el arra a vidékre, ahol Antonió lakott. Egy országos vásáron felállította sátrát és ott árulta a Bibliát. Antonió arra ment, megállt és azt mondta: "Biblia? - köszönöm, nincs szükségem rá! Ha kellene egy csak el kell mennem Glarusba, ott van az enyém befalazva. És még mindig kíváncsian várom, ki az ördög veszi ki azt onnét." Johannes szomorúan nézte a fiatalembert. Most már mindent értett, és így szólt: "Vigyázzon fiatalember! Könnyű gúnyolódni, de mit szólna, ha megmutatnám magának azt a Bibliát?" "Engem ugyan nem csap be"- mondta Antonió-, " tüstént felismerném, hiszen megjelöltem. És az a véleményem: az ördög sem hozza ki onnét!" Johannes elővette a Bibliát és megkérdezte: "Ismeri ezt a könyvet barátom?" Antónió először szólni sem tudott, amikor meglátta a sérült Bibliát. "Nézze meg jól! Ugye látja? De nem az ördög hozta elő, hanem Isten, hogy Ön is megtudja, hogy Ő él. Önt is megakarja menteni. Ekkor előtört Antonió régóta palástolt gyűlölete Istennel szemben. Lelkiismerete megszólalt, de ő mégis így kiáltott barátaihoz: "Gyertek fiúk, mit keres itt ez az ember Bibliaárudájával? " Néhány perc alatt szétrombolták Johannes sátrát. Őt megverték. A tettesek aztán gyorsan eltűntek az összesereglett nép között. Antonió gyűlölete Isten iránt egyre nőtt. Mikor egy napon ismét túl sokat ivott munka közben, leesett egy 17 méteres állványról, súlyosan megsérült és kórházba került. Ezt megtudta Johannes. Küldött neki egy szép virágcsokrot, és meg is látogatta.Antonió szíve azonban kőkemény maradt ,noha igen mély benyomást tett rá Johannes szeretete. Johannes minden héten meglátogatta:ő pedig lassanként olvasni kezdte a Bibliát,először unalmában,majd egyre növekvő érdeklődéssel. Egyszer azt olvasta a Zsid.12-ben."fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését". Íme ez mintha az ő balesetéről szólt volna, Tovább olvasta és Isten Igéje, mely szétzúzza a sziklákat is elkezdett hatni Antonió szívében is. Megtanulta meglátni és megvallani bűneit Isten színe előtt. De megtanulta azt is,hogy bizalommal higgyen a kereszten elvégzett áldozat erejében. Lelke meggyógyult,de csípőjére megbénult. Korábbi munkáját nem tudta folytatni; könnyebb munkát talált és később boldog házasságot kötött Johannes lányával. Apósa egyúttal barátja is lett. Antonió már a mennyei hazában van, de gyermekei mint legdrágább örökséget őrzik az általa egykor befalazott Bibliát.

Please publish modules in offcanvas position.

Az oldal HTTP-sütit használ a jobb működés érdekében. Adatkezelésünkről ezen a linken részletesen tájékozódhat.