Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Beszélhetek Rólad sok nemeset, szépet,

de,hogy mi a való, mutatja az élet.

Hogyha reggelente felhő száll az égen,

és ha a fájdalom ostoroz már régen,

tudok-e örülni úgy a napkeltének,

mintha a bús felhők már ott sem lennének?

Tudok-e örülni, tudok-e szeretni,

tudok-e úgy tenni,hogy már nem fáj semmi?

 

A felhő az égen nincsen mindörökké,

egyszer kisüt a nap , a felhő a múlté.

De Te, éltem Napja, mindörökké ragyogsz,

felhős útjaimon engem kezemen fogsz.

Megtartó hűséged,szereteted érzem,

éltető fényedet szemeimmel nézem.

Hol van már a felhő,hova lett a vihar,

mely éltünk porából fergeteget kavar?

A Te lényed fénye oly gazdagon árad,

hogy a porfelhőből derült napfény támad.

Fájdalom ostora úgy simul lelkemre,

mintha minden csapás élet jele lenne.

 

A fájdalom útját Te már végigjártad,

engem ért csapások helyet kaptak Nálad.

Neked fájt először, ami engem érint,

nem tud már úgy fájni,hogy érezzem a kint,

amit Te éreztél ott fenn, a kereszten,

én azt,hála Neked,nem is érezhetem.

Mert Te sose hagysz el,mindig velem maradsz,

fergetegben,fényben Te előttem haladsz.

Csak a fényre nézzek, életem Napjára,

ne a körülöttem tomboló viharra.

Enyém a gyengeség, Tenálad az erő,

amely a viharban megtartón tör elő.

  - Zsejki Irén -

Please publish modules in offcanvas position.

Az oldal HTTP-sütit használ a jobb működés érdekében. Adatkezelésünkről ezen a linken részletesen tájékozódhat.