Nagypéntek Pilinszkyvel

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Pilinszky János művét mindannyian ismerjük. Még a szocialista rendszer irodalmi oktatásában is szerepelt. Jól emlékszem rá, amikor irodalomórán először találkoztam ezzel a négy sorral. Keveset értettem belőle, de megéreztem azt a titokzatos drámaiságot, amit ezek az odavettet tőmondatok árasztanak. Az akkori magyarázatra nem emlékszem, nem nagyon ragadhatott meg. Teltek, múltak az évek, lassan megértettem mélységében a húsvét titkait és történetét és ez a vers is előkerült időnként. Kezdtem érezni az összefüggéseket, átlátni a dráma mélységeit.

Négy koppanó, rövid mondat, mint négy odavetett szeg a homokban.

Nagypéntek hajnala. A sivatag jéghideg, hiszen a nappal felvett hőt a homok tükörként sugározza vissza a csillagos világűrbe. Az ítélet készen van: halál. Az előkészületek megkezdődtek. Szegeket raknak a jéghideg homokba. Ezek alvó tehetetlenségben, közömbösen várják áldozatukat, akit majd átszegeznek.

A magány 2000 évvel később is ordít, még nagyvárosi környezetben hangzatos, színes leginkább agymosáshoz, tömegmanipulációhoz használt plakátok sokasága között is. A magány kortalan és korlátlan - az ember változatlan. Hirdeti Önnön nagyságát, eszméi színes kavalkádját, legyen az fennkölt világmegváltó, ahol az ember is megistenül, vagy földhözragadt egyszerű dolgokból, szükségletekből életcélt kovácsoló. Ennyit tud nyújtani a rongyrázó, tűzijáték csillogásával sziporkázó színes kirakatok és hirdetéseik összessége.  A végeredmény ugyan az: kiüresedett hiány, fázós, reszkető, valódi segítségért, betöltekezésért kiáltó magány.

És a megoldás közeleg. Nem az elvárt módon, ahogy a hamis csillogásból és ígéretekből következne. Nem a nagyvilág összefogást (vagy esetleg individualizmust) hirdető eszméi mentén. Nem mindenkit, az „igazság” nevében lenyomó vagy megsemmisítő félistenek és szuperhősök pusztítása nyomán.

Egy vészjósló, üres, villanyfényben éppen megvilágított folyosón. Mi lehet azon a folyosón, aminek jelentősége van. Talán ez a halálsor. Talán itt, 2000 év múltán, modernnek gondolt, de épp oly elveszett világunkban is ott jön a Megváltó, hogy önmagát adja áldozatul.

Nagypéntek van. Ma ontják vérét. Ő hal meg azért, hogy a kiüresedett világ élettel telhessen meg. Mert a világ számára nincs más valódi megoldás. Csak a Nagypénteket követő Húsvét vasárnap tündöklő hajnala.

Odavettet négy soros dráma. Nagypéntek minden sötétségét magában hordozza. Meg kell halni bele. Ha mi halunk bele, el is veszünk. De Ő halt bele és így mi élhetünk.

2019. április

Please publish modules in offcanvas position.

Az oldal HTTP-sütit használ a jobb működés érdekében. Adatkezelésünkről ezen a linken részletesen tájékozódhat.